dr. Alpár Alán:

Tudnivalók a plasztinálásról, röviden

A plasztinációs eljárást Günther von Hagens professzor dolgozta ki Heidelbergben, 1978-ban. Az eljárás folyamán a készítményből eltávolítjuk a vizet és a lipideket, és ezek helyére egy szilikon polimert juttatunk. A készítmény jellegétől függően (tömör szerv vagy metszet) különböző polimereket alkalmazhatunk. Intézetünkben az ún. BIODUR S10 STANDARD módszert használjuk, mely egész szervek és vastag metszetek plasztinálására alkalmas. Fontos megjegyeznünk, hogy az eljárást már kész preparátumon kezdjük meg, mert a plasztinált készítményt boncolni már egyáltalán nem lehet. Az egyes képletek merevek lesznek, egymástól nem vagy csak kis mértékben lesznek elemelhetők, ezért olyan készítmények, melyekben a képletek több rétegben helyezkednek el, nem jól vagy nehezen tanulmányozhatók. A plasztinált készítménynek számos előnye és hátránya van. Előnye, hogy szagtalan, tiszta, felszíne semleges, így nyugodtan kézbe vehető, szabad levegőn tartható, időtálló, könnyen kezelhető, higiénikus. Hátránya, hogy a készítmény merev, csak a felszíni képletek tanulmányozhatók kielégítően, mely sok esetben megkérdőjelezi a plasztináció alkalmasságát (pl. végtagok).

Az eljárásnak négy főbb lépése van, ezek a fixálás, a dehidráció, az impregnáció és a keményítés.


Intézetünk Anatómiai Múzeuma a felsorolt plasztinált készítményekkel áll hallgatóink rendelkezésére.
( - Kattintás a gombra vagy a képre- )

Plasztinált készítmények